Köszönet és hála

Csapatépítő közösségi alkalom

Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! Mt 25,21

November 26-27-én az RKDSZ (Református Kollégium Diákszövetsége) szervezésében, csapatépítő alkalomra került sor, a szászrégeni Dió házban. Ezen a közösségi alkalmon 11 diák vett részt, akik az iskolalelkész vezetésével, csapatépítő és kommunikációs gyakorlatok által, közelebb kerülhettek egymáshoz és fejleszthették a szociális képességeiket. A résztvevő diákok már aktív tagjai a Református Kollégiumnak, akik most megerősítést kaptak szolgálatukban, valamint további terveket fogalmaztak meg.

Kékveder kampány

Tisztelt igazgató úr, iskolalelkész úr, tanárok, diákok és szülők!

Hálatelt szívvel és ámulattal álltunk ma a Kékveder kampány során a Református kollégium iskoláiban kiosztott vedrek összegyűjtésekor! Ezúton is szeretném megköszönni elsősorban Istennek, hogy gördülékennyé tette a kampány előremenetelét, hogy segítőkész embereket küldött. Köszönöm a CE- Krisztusért és egyházáért, valamint partnerszervezetünk, a kolozsvári DORCAS egyesület nevében is Benedek Zsoltnak, a Református Kollégium igazgatójának az együttműködési lehetőséget; Furó Félixnek, az iskolalelkésznek az akció iskolán belüli lebonyolítását;

RÁADÁS

(a Marosvásárhelyi Református Kollégium épületének felújításához)

1976-ot írtunk. Javában tombolt a kommunizmus – per pillanatéppen enyhébb -, de mégis nyomasztó változata. Az idősebbek, akik átélték az ötvenes évek borzalmait, már tudták, mi, a fiatalabbak akkor még nem, hogy lehet ennél sokkal, de sokkal rosszabb is. Amiként lett is, pár évvel később. De akkoriban még volt élelem az üzletek polcain (még ha a kínálat nem is volt vajmi bőséges), nem maradt ki órák hosszat az áramszolgáltatás, az iskolai büfében kakaót, Rigó Jancsit, üveges kefirt és huszonöt banis kiflit vettünk a zsebpénzünkből. Pár lejbe került a diákbérlet, kedvünkre buszozgattunk Marosvásárhelyen a Víkend-teleptől a Kombinátig. Tizenévesen igazából nem is nagyon tudtunk elképzelni egy más világot, mint azt, amelyikbe beleszülettünk, (genetikailag kódolt) belső szégyennel átitatott (rendszer-kódolt) külső büszkeséggel vártuk az átlépést az úttörők sorából a KISZ-be.  Közben konfirmáltunk, meg jártunk a kistemplomi ifire is, amit nem volt szabad így nevezni, persze, ez is része volt az általunk megtanult, elsajátított „természetességnek”: Hogy van egy külső, meg egy belső világ, van pionír-tevékenység és vallásóra, hazafias munka és szeretetszolgálat, iskola és család, kötelezően felmondandó szólam és lélekből jövő meggyőződés.