2022. március 13-án reggel 8 órakor az autobuszunk Székelyföld felé vette irányát. Sok szunnyadó diák várta már a megérkezést.

A legelső megállónk a Szelykefürdőn volt ahol Orbán Balázs, a “ legnagyobb székely” sírhelyét látogattunk meg és feltehettük legnagyobb kívánságainkat a sír felé vezető székelykapuk alatt. Ezután a Mini Erdély Parkba vezetett gyalogos utunk, ahol megcsodálhattuk Erdély különböző kastélyait, várait és templomait kicsinyített formátumban. A fantáziánk messzire szállt és így bejártuk Erdély nevezetességeit csupán pár perc alatt. Miután mindenki megpihent buszunk tovább ment Agyagfalvára, ahol megtekintettük az agyagfalvi székely nemzetgyűlés emlékművét, ahol 1848. október 16-18 között mindössze 60.000 székely ifjú kijelentették, hogy kiállnak a magyar kormány és az Erdélyt Magyarországgal egyesítő törvényhozatal mellett. Ezen a helyen gróf Mikó Imre összefogásra hívta fel Erdély lakosságát, nemzetiségtől függetlenül, de már késő volt.

A következő megálló Székelykeresztúr volt, ahol a Gyárfás-kúriát vettük szemügyre és Petőfi vén körtefáját szemlélhettük meg, amelynek árnyékában maga Petőfi Sándor a házigazda lányának a kérésére elszavalta “Egy gondolat bánt engemet” című versét. Az öreg körtefa történetét Kányádi Sándor versének egy részletével egy emléktábla idézi: “Haldoklik az öreg vén fa/ Petőfi vén körtefája/ Azt mesélik ő látta volt/ Verset írni utoljára ”.

 Miután egy kis pihenőre tettünk szert és mindenki elfalatozta tízóraiát meg meglátogattuk a székelyföldi kisváros főterét, tovább mentünk Fehéregyházára, ahol legelőször az Ispán-kutat, Petőfi Sándor bekövetkezett halállának állítolagos helyét, majd a Petőfi múzeumot látogattuk meg, ahol a segesvári csata hőseinek emlékezetére állítatott emlékmű áll. Mindkét helyen koszorút helyeztünk el és megemlékeztünk a legnagyobb kőltönkről, Petőfi Sándorról.

A Petőfi múzeumnál egy kis tárlatvezetésben is részesűltünk és meghallgattuk Petőfi legutolsó napjáról szóló aprólékos beszámolót.

Segesvárt céloztuk meg utolsó úticélunknak, ahol felsétáltunk a középkori várba, megnéztük a híres Óratoronyt, a fedett diáklépcsőt, az evengélikus templomot, ahonnan gyönyörű kilátásban volt részünk a Küküllő-menti városra. Szabadprogramunkban bejártuk a város szűk utcácskáit, megcsodálhattuk a város jellegzetességeit és pihenhettünk. Este, haza indultunk, mindenki fáradtan de élménydúsan.

Fábián Anna,

XII alfa

• < Előző
• Következő >