A tavalyi évhez hasonlóan az idén is december harmadik hétvégéjén tartottuk a tanári összerázó alkalmat. A tavaly az összerázó témája az iskola célja és missziója volt, az idén a téma a református nevelés volt. Erre az alkalomra Bustya János sepsiszentkirályi lelkipásztort hívtuk, az Erdélyi Református Pedagógiai Intézet munkatársát, a Sepsiszentgyörgyi Református Kollégium lelkésztanárát.

A tanári kar pénteken délután érkezett, vacsora után kötetlen beszélgetések alakultak ki, egyesek dézsáztak, mások dartsoztak. Szombatra három előadásblokkot terveztünk. Az első két téma ebéd előtt kapott helyet, a harmadik téma már lazább volt, délutánra maradt.

Az első előadás témája a református iskolahálózat volt. Az előadó átfogó képet adott számunkra a rendszerváltás után történt kisebb, nagyobb reformokról, lépésekről. Elhangzott, hogy mára már megbomlott a család-gyülekezet-iskola-társadalom egysége. Az egyház keresztségben vállalt feladata a nevelés. A keresztségben vállalt feladat “úgy nevelem és neveltetem” vonatkozik nemcsak a gyülekezetre, hanem az iskolára is. Sajnos feledésbe merült, hogy az iskola az egyházfenntartás egyik eszköze. A gyülekezeti nevelés az iskolai neveléssel karöltve lehet hatékony. Az állami iskolahálózatban vannak iskolák, melyek az értéksemlegességet vallanak, de ez igazából értékrombolás. Az egyházi iskolák feladata az adott kultúra megszentelése, egy más légkör teremtése. Az egyházi iskolák feladata nemcsak a tanítás, hanem a nevelés is. Tanítani szóval is lehet, de nevelni csak példaadással. A nevelés négy irányú: értelmi, erkölcsi, esztétikai és társadalmi. A második előadás címe “alakul mint púpos gyermek a prés alatt”. Fontos a pedagógiában a kapcsolat, az érték és a korlát. Milyen kapcsolat alakul ki diák-pedagógus között, milyen értéket ad át a nevelő és mennyire szigorúak a korlátok. A fejlődéslélektani létrán előre haladva az ifjú egyre több döntést kell meghozzon, a nevelő ebben kell támogassa, segítse. A délutáni lazább téma a hipi mozgalom volt. Az előadó megfogalmazta az előadás végén a hippik következtetését. Fontos, hogy a lázadás után az ember beálljon a sorba. Az ember kutat az értékek után, de felnőtt korban meg kell állapodjon egy értékrend mellett.

A nap végén megállapítottuk, hogy az előadások hasznosak és gondolatépítő jellegűek voltak. Az esti program ugyanolyan kötetlen volt mint korábbi este. Vasárnap délelőtt zárult a program, reggeli után hazautazás következett. Nem bántuk meg, hogy erre a célra fordítottuk a hétvégét. A tanári kar összeforrva, felvértezve tért haza, ahhoz, hogy hétfőn máris munkába álljon nagyobb lendülettel, több hittel, hivatástudattal.

A program megvalósulását köszönjük az Erdélyi Református Egyházkerületnek. Hisszük Pál apostol szavaival, hogy munkánk nem hiábavaló az Úrnak. (1Kor 15,58)

Márton Előd,

iskolalelkész